A szólétra rövid története

A szólétra születésének szokatlanul pontos története van, és magától a feltalálótól ismerjük. A Vanity Fair magazinban 1879 márciusában megjelent levelében Lewis Carroll elmondta, hogy egy évvel a legutóbbi karácsony előtt, vagyis 1877 karácsonyán két fiatal hölgy, akiknek nem volt mit csinálniuk, néhány rejtvényt kért tőle. Kéznél nem volt egy sem, ezért inkább kitalált egy újfajta rejtvényt. A két fiatal hölgyet általában Julia és Ethel Arnolddal azonosítják.

Carroll eleinte Word-Links (szókapcsok) néven emlegette a játékot, és 1878-ban Oxfordban meg is jelent egy kis nyomtatott füzet ezzel a címmel. Mire szélesebb közönséghez jutott, új nevet kapott: Doublets.

A Vanity Fair 1879. március 29-i számában mutatta be a rejtvényt „A New Puzzle” (Egy új rejtvény) címmel, Carroll levelével együtt. A szabályai rövidek voltak: adott két egyforma hosszú szó, és a feladat az, hogy más szavak közbeiktatásával összekössük őket úgy, hogy minden szó csak egy betűben térjen el a következőtől. A betűknek a helyükön kellett maradniuk, a láncszemeknek pedig olyan angol szavaknak kellett lenniük, amelyeket jó társaságban is használni lehet. A két megadott szót Doubletnek, a köztük álló szavakat Linknek (láncszemnek), az egész sort Chainnek (láncnak) nevezte. A példájában a HEAD (fej) szóból TAIL (farok) lett:

HEAD → HEAL → TEAL → TELL → TALL → TAIL

Az első három rejtvény, ugyanabban a számban, arra kérte az olvasót, hogy terelje a PIG szót (malac) a STY-ba (ól), emelje a FOUR-t (négy) FIVE-ra (öt), és csináljon a WHEAT-ből (búza) BREAD-et (kenyér). A következő hetekben az olvasóknak többek között az APE-ből (majom) kellett kifejleszteniük a MAN-t (ember), a FLOUR-ból (liszt) BREAD-et sütniük, és a BLACK-et (fekete) WHITE-tá (fehér) változtatniuk.

Az április 19-i számtól kezdve a Vanity Fair díjazott versenyként közölte a Doubletst, és a pontozás minden Weaver-játékosnak ismerős lehet. Minden rejtvény annyi pontot ért, ahány betű a két szóban összesen volt, egy négybetűs Doublet tehát nyolcat. Aki megtalálta a lehető legrövidebb láncot, mindet megkapta, és minden fölösleges láncszemért egy pont levonás járt. Vagyis a cél az optimális létra volt, és minden e fölötti lépés pontba került.

A versenyzők hamarosan homályos szavakkal teli láncokat küldtek be. Amikor Carroll könyvben is összegyűjtötte a rejtvényeket – Doublets: A Word-Puzzle (Macmillan, 1879) –, mellékelt hozzá egy jegyzéket a megengedett szavakról, az előszóban pedig idézett a Vanity Fair egyik tréfásan kétségbeesett cikkéből, amely az olvasók által használt furcsa szavakon kesergett. 1880-ban második kiadás is megjelent. Egy szólista, amely eldönti, mi megengedett és mi nem, ma is minden szólétra játék szíve.

Ugyanabban az 1879-es levélben Carroll az első szólétra-stratégiát is megfogalmazta. Azt írta, azok a Doubletek a legkönnyebbek, amelyekben az egyik szó mássalhangzóinak a másik szó mássalhangzói, magánhangzóinak pedig a magánhangzói felelnek meg, mint a HEAD és a TAIL esetében. Ha ez nem így van, mint a HEAD és a HARE (nyúl) esetében, akkor előbb az egyik szót olyan szóvá kell alakítani, amelynek egyezik a mintája, például a HEAD, HERD, HERE sorral, és utána szerinte ritkán okoz gondot a lánc befejezése. Ez a tanács ma is működik, magyarul is; a tippek oldalunk a gyakorlatban mutatja be.

Carroll a szabályokkal is kísérletezett. Donald Knuth megjegyzi, hogy Carroll felvetette: egy lépés az egybetűs csere mellett az előző szó anagrammája is lehessen, és ezzel a szabállyal az IRON (vas) szóból LEAD (ólom) lett. A Weaver a szigorúbb eredetihez tartja magát: egy betű, ugyanazon a helyen, minden alkalommal.

A rejtvényt sokféle néven árulták. A kézikönyvek felsorolják a Doublets, a word-links, a change-the-word puzzle, a paragram, a laddergram és a word golf (szógolf) nevet. A Laddergrams John Earle Surrick és Lawrence Melvin Conant 1927-es, ilyen rejtvényeket tartalmazó könyvének címe volt. Ma a word ladder a legelterjedtebb angol név, magyarul pedig szólétrának hívjuk. A név jól leírja az alakját: szavak oszlopa, amelyben mindegyik egy létrafoknyira van a következőtől.

A szógolf elnevezés egy híres regényben is felbukkan. Vladimir Nabokov Sápadt tűz (Pale Fire, 1962) című regényében az elbeszélő, Charles Kinbote leírja, mennyire szerette a játékot John Shade, a költő, és felsorolja a saját legjobb köreit: HATE → LOVE (gyűlölet → szeretet) három lépésben, LASS → MALE négyben és LIVE → DEAD (élő → halott) ötben, a közepén a LEND szóval. A lépéseket úgy számolják, mint az ütéseket a golfban, ezért illik rá annyira a név. A regény mutatója, Nabokovra jellemző módon, kereszthivatkozások láncában rejti el a LASS → MALE megoldását:

LASS → MASS → MARS → MARE → MALE

A szólétra az informatikában is kedvelt példa lett, mert természetes gráfprobléma. Tekintsünk minden szót egy pontnak, és kössünk össze két szót, ha pontosan egy helyen térnek el; a szólétra ekkor két pont közötti út, a legrövidebb létra pedig a legrövidebb út.

A legismertebb vizsgálat Donald Knuth The Stanford GraphBase (1993) című könyvében található. A LADDERS nevű programja 5757 ötbetűs angol szóval dolgozik, amelyeket Knuth nagyjából húsz év alatt gyűjtött össze, és amelyeket 14 135 egybetűs kapcsolat köt össze. Egyik mintafuttatása hat lépésben viszi el a FLOUR-t a BREAD-ig, ugyanazt a párt, amelyet Carroll 1879-ben a Vanity Fairben feladott:

FLOUR → FLOOR → FLOOD → BLOOD → BROOD → BROAD → BREAD

Knuth azt találta, hogy a szavak többsége egyetlen óriási, összefüggő, 4493 szavas csoportba tartozik, és ebben a csoportban bármely két szót össze lehet kötni egy létrával. 671 szónak viszont egyáltalán nincs szomszédja. Ezeket aloof (zárkózott) szavaknak nevezte, és maga az ALOOF is közéjük tartozik. Némelyikük évszázadok óta használt hétköznapi szó, például a THEIR, az AGAIN, az EARTH, a HUMAN, a YOUNG, a MUSIC, az OCEAN és a SUGAR. Knuth azt is megmutatta, hogyan változnak a létrák, ha csak gyakori szavak megengedettek: a 3000 leggyakoribb szavával a CHAOS → ORDER (káosz → rend) 13 lépés, olyan szavakon át, mint a COSTS, a HOSTS és a ROSES.

Ezen az oldalon a feladványok ugyanígy készülnek. Minden szópárnál egy szélességi keresés lépésről lépésre bejárja a szólistát: először az összes szót, amely egy lépésre van a kezdőszótól, aztán az összeset, amely kettőre, és így tovább, amíg el nem éri a célszót. Amikor először odaér, az a legrövidebb létra, és ez a hossz az optimális szám, amelyet az eredményképernyőn látsz. A keresés például azt találja, hogy a LÉTRA négy lépésben lesz SÁRGA, és hogy a magyar szólistánkban pontosan egy ilyen hosszú létra létezik:

létra

látra

sátra

sárra

sárga

A szólétra legújabb reneszánsza a napi szójátékok 2022 eleji divatjával jött el. 2022 márciusában egy Weaver nevű játék készítője megosztotta a játékát a Reddit Wordle-közösségében. A játék minden nap mindenkinek ugyanazt a szópárt adta, a végén megmutatta az optimális lépésszámot, és nyilvántartotta a megoldott feladványokat és a sorozatokat. A formátum megtetszett a játékosoknak, és 2022 nyarára a rejtvényoldalak már napi tippeket és megoldásokat közöltek hozzá.

A WeaverGame.org 2022 júliusában indult független oldalként ugyanerre az ötletre építve. Nem állunk kapcsolatban más, Weaver nevű játékok készítőivel; ami közös bennünk, az egy rejtvény, amely mindenkié, és amelyet Lewis Carroll csaknem másfél évszázada tett közzé először. 2026-ban hozzáadtunk egy ötbetűs napi feladványt, a korlátlan játékot, egy archívumot, a súgást és 19 nyelvet. Az oldalról többet a Rólunk oldalon olvashatsz, vagy próbáld ki a mai létrát a napi feladványban.