Weaver tippek és stratégia

Mielőtt egyetlen szót is beírnál, tedd egymás alá a kezdő- és a célszót, és számold meg, hány helyen térnek el. Ez a szám a minimum: minden lépés egy betűt változtat, ezért egy három eltérésű feladványt sosem lehet háromnál kevesebb lépésből megoldani. A számolásból az is kiderül, milyen feladvánnyal állsz szemben.

• Ha az eredményképernyő optimális száma megegyezik az eltérések számával, létezik egyenes út, amelyben minden lépés egy mezőt fest zöldre.
• Ha az optimum eggyel több, akkor pontosan az egyik eltérő betűnek kell útközben kétszer változnia.
• Ha kettővel vagy még többel több, számíts igazi kerülőre, akár egy olyan betűn át is, amely már a helyén volt.

Az optimális számot csak a végén látod, de megbecsülheted. Ha egyetlen szó sem javítja egy lépésben az eltérő betűk egyikét sem, már tudod, hogy a létra hosszabb lesz, mint a számolásod.

A leghasznosabb tanácsot maga Lewis Carroll adta, a játékhoz írt 1879-es bevezetőjében: azok a feladványok a legkönnyebbek, amelyekben az egyik szó mássalhangzói a másik szó mássalhangzóival, magánhangzói pedig a magánhangzóival esnek egybe. Ha nem így van, azt javasolta, hogy előbb alakítsuk az egyik szót olyan szóvá, amelynek ugyanilyen a mintája, utána szerinte már ritkán okoz gondot a lánc befejezése. Az ő példája az angol HEAD → HERD → HERE → HARE volt. Magyarul ugyanígy működik:

A BENT két mássalhangzóra végződik, a MEZŐ magánhangzóra. A MENT még a régi mintát követi, a MENŐ viszont már felveszi a MEZŐ alakját (mássalhangzó, magánhangzó, mássalhangzó, magánhangzó), és amint a forma stimmel, az utolsó hiányzó betű is a helyére kerül. A gyakorlatban: nézd meg, hol vannak a magánhangzók a célszóban, és már korán célozz meg egy olyan szót, amelyben ugyanott állnak.

A legtöbb rövid szóban a magánhangzó a legrugalmasabb betű. Ha megváltoztatod, az egyik szócsaládból egy egészen másikba jutsz, és gyakran csak így lehet kikerülni egy zsákutcát. Még az is megérheti, hogy egy már jó magánhangzót cserélj le. A TÖLT és a ZÖLD a középső két betűjén osztozik, de a szólistánkban egyáltalán nincs olyan létra, amely végig megtartja az Ö-t. Az Ö elengedése a megoldás:

A létra feladja a zöld Ö-t egy O-ért, végigmegy az O-s szavakon, és csak a FÖLD hozza vissza az Ö-t. Öt lépés egy két eltérésű feladványhoz pazarlásnak tűnik, de rövidebb út nem létezik. Ugyanez érvényes az ékezetekre is, hiszen az Ö és az Ő két külön betű: az ÖRÖK → ŐRÖK → ŐRÖL → ŐRÜL → ÖRÜL létra az első Ö-t előbb Ő-re cseréli, és csak a végén hozza vissza, mert az Ö megtartásával nincs út. Ha két-három zöld mezővel elakadtál, és semmilyen szó nem illik, próbálj meg egy zöld magánhangzót megváltoztatni.

A létra mindkét irányban olvasható, és a vége gyakran jobban átlátható. Kérdezd meg magadtól, mely szavak vannak egy betűnyire a célszótól. Egyes célszavaknak tucatnyi szomszédjuk van, sokaknak viszont csak kettő-három, és akkor az utolsó előtti szó szinte magától adódik.

Vegyük a BETŰ szót. A szólistában mindössze két szomszédja van: a TETŰ és a ritka BELŰ. Egy BETŰ-re végződő feladvány ezért szinte mindig a TETŰ-n halad át, a TETŰ pedig többek között a TETT és a TETŐ szóhoz kapcsolódik. Most nézzük a LETT → BETŰ feladványt. Csak két betűben térnek el, de a BETT és a LETŰ nem szavak, így a közvetlen út zárva van:

Visszafelé haladva ez a létra azonnal kiadódik: a BETŰ-höz TETŰ kell, a TETŰ a TETT-ből jön, a TETT pedig egy lépésre van a LETT-től. Az első betűnek kétszer kell változnia, L-ből T, aztán T-ből B lesz. Jó szokás, ha a létra utolsó két szavát megtervezed, mielőtt elköteleznéd magad az első kettő mellett.

Egyes betűminták szinte bármilyen első betűt elfogadnak, és ezek a szócsaládok a játék autópályái. Ha bejutsz egybe, általában annál a betűnél tudsz kiszállni, amelyikre szükséged van.

• Négy betű: -ENT (BENT, FENT, LENT, MENT), -ÉRT (FÉRT, KÉRT, MÉRT, SÉRT, TÉRT, VÉRT), -ÁRT (KÁRT, PÁRT, TÁRT, VÁRT, ZÁRT), -OLT (BOLT, FOLT, HOLT, VOLT).
• Öt betű: -ENNI (LENNI, MENNI, TENNI, VENNI), -ÁROS (KÁROS, PÁROS, SÁROS, VÁROS), -ÉPEK (GÉPEK, KÉPEK, LÉPEK, NÉPEK).
• Magyarul a szó vége is lehet ilyen elosztó, a toldalékok miatt: SZÁ- (SZÁJ, SZÁL, SZÁM, SZÁZ), JELE- (JELEK, JELEN, JELES, JELET, JELEZ).

A fordítottja is igaz. A ritkább betűket tartalmazó szavaknak kevesebb a szomszédjuk: a hétköznapi négybetűs szavak közül az Ü-t, Y-t vagy Ű-t tartalmazóknak átlagosan öt körüli szomszédja van, az R-t vagy T-t tartalmazóknak több mint kilenc. Néhány gyakori szónak pedig egyáltalán nincs szomszédja: az ERDŐ, az UTCA, a PÉNZ és a JOBB egyetlen betű cseréjével sem alakítható más szóvá, és az ötbetűsek közül a KÖNYV, az EMBER, a KUTYA és a JÁTÉK sem. Ha egy létra ilyen szó felé visz, mielőtt belépnél, nézd meg, ki is tudsz-e jönni onnan.

Az SZ, a CS, a GY, az NY, a ZS, a TY és az LY egyetlen hangot jelöl, a Weaverben azonban két betű, és egyenként változik. Az ÁTOK → CSÓK feladvány megmutatja, hogyan:

Először az S érkezik meg, aztán az O-ból Ó lesz, és csak a legvégén változik az Á C-re, hogy kialakuljon a CS. Ez visszafelé is működik: egy kettős betűből egyetlen cserével másik kettős betű lehet, ahogy a LÉGY → LÉNY lépésben a GY-ből NY lesz. Ha a célszó kettős betűvel kezdődik, gondold végig, melyik felét tudod előbb a helyére tenni.

A súgás egy legrövidebb létra következő szavát mutatja meg a jelenlegi utolsó szavadtól. Mivel onnan indul, ahol tartasz, egy hosszú kerülő után is visszavisz a leggyorsabb útra, de a már elhasznált lépéseket nem adja vissza. Ebből egyszerű szabály következik: ha segítségre lesz szükséged, az korán ér a legtöbbet. Egy kerülő előtt kért súgás egy legrövidebb létrán tart, egy kerülő után kért csak a kárt mérsékelheti.

A súgásokat számoljuk, és megjelennek az eredményed mellett, ezért a napi játékban, ahol a megosztott eredmények számítanak, előbb próbálj ki legalább két saját kezdőlépést. A Korlátlan módban nincs tét: kérj súgást, amikor csak látni szeretnéd, hogyan indul egy legrövidebb létra, aztán próbáld meg egyedül befejezni.

Az ötbetűs játék kicsit más szokásokat jutalmaz.

• Használd hídnak a toldalékokat. A hétköznapi ötbetűs szavak csaknem fele T-re, K-ra vagy S-re végződik (tárgyeset, többes szám, -s képző), és a szavak közötti egybetűs kapcsolatok csaknem egyharmada az utolsó betűn múlik. A végződés cseréje olyan szócsaládokat köt össze, amelyek egyébként messze vannak egymástól. A KÉPES így lesz három lépésben NÉMET, a KÉPET és a NÉPET szavakon át.
• Számíts kevesebb szomszédra. A hétköznapi ötbetűs szavaknak a szólistában átlagosan hat és fél szomszédjuk van, a négybetűseknek nyolc, ezért gyakoribb a zsákutca, és hosszabbak a létrák. Tervezz két lépéssel előre.
• A második betű ritkán mozdul. Az ötbetűs szavak közötti kapcsolatoknak csak a tizede érinti a második betűt, míg csaknem egyharmaduk az utolsót, és közel negyedük az elsőt. Ha a második betű már jó, építsd köré a létrát, és a szó két végén dolgozz: az elején a közös végződésű családok, mint az -ENNI vagy az -ÁROS, a végén a toldalékok adnak mozgásteret.
• Az ékezet is betű. Az A → Á, az E → É vagy az Ö → Ő csere teljes értékű lépés, és sokszor éppen ez a kiút: az ötbetűs optimális létráinkban a lépések nagyjából hat százaléka ilyen ékezetcsere, például HÁZAT → HÁZÁT. Ha egy mássalhangzó nem mozdul, nézd meg, nem segít-e egy hosszú vagy rövid magánhangzó.

Minden feladvány után az eredményképernyő megmutat egy optimális létrát. Szánj tíz másodpercet arra, hogy összevesd a sajátoddal. Hol tért le a kézenfekvő útról? Milyen hídszót használt? Néhány hét alatt észre fogod venni, hogy ugyanazok a lépések térnek vissza újra és újra, mint a NÉGY a LÉGY előtt vagy a TETŰ a BETŰ előtt, és pontosan ezek a lépések teszik az egy lépéssel az optimum fölötti megoldást optimálissá.